A lovas

Már gyerekkoromtól vonzódom az állatokhoz, különösen a lovakhoz. A Mester utcában laktunk, amikor még lovas kocsik jártak arrafelé. Amikor meghallottam a lovak közeledését, ugráltam a kiságyamban és kiabáltam, hogy: “Gyorsan, pacihoz!”, és akkor azonnal ki kellett venni a kiságyból, és oda kellett vinni az ablakhoz… Nagyon hálás vagyok szüleimnek amiatt, hogy lehetővé tették, hogy minden nyáron a Mátrában nyaralhassunk. Nagyon jól éreztem magam a vidéki életben, a rengeteg állat között. Még marhapásztornak is beálltam a barátaimmal. Nyolc éves voltam, amikor nővéreim jártak lovagolni a Tattersaal Nemzeti Lovardába, ahová én is elkísértem őket. Ott szerettem bele a lovaglásba, de rengeteg más helyre is jártam lovagolni.

Több, mint 20 éve aktívan veszek részt díjugrató versenyeken. (B-kategóriás versenyeken).

Az volt az álmom, hogy olyan helyen élhessek, ahol az állataim vesznek körül. Ezt pár évvel ezelőtt sikerült is megvalósítanom. Vásároltunk egy nagy telket testvéremmel közösen, ahol először az istálló épült fel, majd a két ház: nővéremé és a miénk. Itt élek családommal és a rengeteg kutyával, macskával és lóval körülvéve.

2010-ben, a IV. Íjásztalálkozó második napján az Emlékparkba látogatott a Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os magyarországi ősbemutatóján Jézus szerepében, később Az Operaház fantomjaként színre lépő musicalszínész, Sasvári Sándor